Iratkozzon fel hírlevelünkre
Milyen típusú hírlevelet szeretne?
Vegye fel a kapcsolatot velünk
tovább
Csináld magad öntözés
tovább

Öntözés - Hibák a labdarúgó pályák öntözésében

 

Az ablakon kidobott pénz, avagy: labdarúgópálya öntözést, de nem minden áron?

A tavalyi évben az Európai Bizottság (EB) jóváhagyta a látvány-csapatsportágak támogatását ösztönző, Magyarország által beterjesztett társasági adókedvezményeket (Tao). Ennek keretében a 2012-es évben minden eddigit felülmúló számban épült a labdarúgópályákon automata öntözőrendszer. Október elejéig 12 új Hunter öntözőrendszer készült el.
Ezt a fellendülést kihasználva sok öntözős vállalkozás próbálhatta ki magát ebben a szegmensben is. Azok, akik betartották a szakmánk alapvető szabályait, és kétségeik esetén megkérdezték a tapasztaltabb kollégáikat, sikeresen megépítették a maguk öntözőrendszerét.

Persze vannak, akik a címmel ellentétben, minden áron megépítik azon szegényebb egyesületeknek a régóta vágyott öntözését, akik semmilyen önrésszel nem tudnak beszállni az építésbe. Ezek a kis csapatok nem is tudják még, hogy micsoda kálvária veszi kezdetét a következő évektől kezdve és még mennyit lesznek kénytelenek költeni a berendezés bővítésére, míg elégedettek lesznek a kapott ereddménnyel.

De nagy szavak helyett nézzük a részleteket:

A következő igényeik vannak egy építtetőnek a labdarúgópálya öntözéssel kapcsolatban:

  1. legyen 100 %-os a vízborítás
  2. csak kevés vizet fogyasszon
  3. ne legyen a pályán belül szórófej
  4. kerüljön minél kevesebbe
  5. még egy gyerek is tudja kezelni

Végigolvasva ezt a felsorolást, nyílvánvaló, hogy a kívánságok egy része az álom kategóriájába tartozik, más részük pedig szöges ellentétben áll egyéb igénypontokkal.
Nézzük részletesen:

Az 1. pont akceptálható kérés, de ha egy-két kisebb száraz folt lesz a pályán, az még nem minősíti az öntöző rendszert. Előfordulhat olyan helyzet, amikor a legnagyobb jóindulat mellett is a pályán maradnak száraz foltok. A lényeg ezek minimalizálása. A maximalitás és az ár, valamint a minél kevesebb szórófej sajnos egymásnak lényegében ellentmondó követelmények. Olyan nincs, hogy egy 7000 m2-es pályát néhány szórófejjel olcsón beöntözhetünk, ezt jó, ha mindenki tudomásul veszi.
El kell fogadni azt az öntözéstechnikai alapszabályt, hogy a szórófejeket úgy kell elhelyezni, hogy a szomszédos fejek egymást megöntözzék. Ezt a legalább az egyik irányban be kell tartani, a rá merőleges irányban a szórófej sorok valamennyire széjjelhúzhatók.

A víz fogyasztás kérdése több oldalról közelíthető meg. Az éghajlat és a növényállomány meghatározza, hogy az adott időszakban mennyi a terület vízigénye. Ökölszabályként el kell fogadni, hogy a napi maximális hőmérséklet hatoda az a literben kifejezett vízmennyiség, amelyet egy négyzetméter fű öntözésére kell fordítani. Vagyis, ha júliusban a hőmérő higanyszála megüti a 28 °C-ot, akkor minimálisan 28/6, azaz 4,66 l vizet kell kijuttatnunk minden négyzetméterre. De ez a szám csak abban az esetben igaz, ha az öntözés teljesen egyenletes. Kedves Olvasó, ilyen nem létezik, bárki bármit is állít. Vagyis, ha egy ilyen nyári napon a 100×70 m-es pályára csak 7000×4,66=32 670 l vizet öntözünk ki, akkor biztos, hogy lesz szárazabb és nedvesebb folt is, mert nem tudjuk teljesen egyenletesen kijuttatni a vizet. Ezért, ha a száraz foltokat kicsit jobban megöntözzük, akkor könnyedén 40 m³ felett járunk a napi vizfogyasztásban. Kérdés, hogy van-e ennyi. Ha csak egy kis hozamú kutunk van, akkor lehet, hogy egy nap alatt sem jön össze a kellő emnnyiség. Tehát a megvalósíthatóság lehetőségét a rendelkezésre álló víz mennyiségének ellenőrzésével kell kezdeni.

Fontos szempont az öntözési időablak meghatározása. Ha öntözünk, nem tudunk a pályán játszani. Ezért hajnalban jó öntözni, mert nem párolog el olyan sok az értékes vízből és napközben ápolhatjuk a gyepet és játszhanak rajta az aranylábú gyerekek. Viszont nem célszerű túl sokáig nedvesen hagyni a gyepet, mert hamar megjelennek a gombás gyepbetegségek. Ezért célszerű az öntözést éjfél és hat óra között lezavarni. Ez a példa szerinti 40 m³ napi vízmennyiség esetén kerekítve 7 m³ víz kijuttatását jelenti óránként. Vagyis ennél kevesebbel nem szabad hozzákezdeni az öntözéshez.

A 3. igény nagyon megnehezíti a tervezők és építők dolgát. Ahhoz, hogy csak a pálya szélén legyenek szórófejek, de az egyenletes öntözés meglegyen, legalább 50 m szórástávolságú szórófejeket kell használni. Mi sem egyszerűbb ennél, bemegyek a boltba és leveszem a polcról. Persze nem szabad, hogy sokat fogyasszon egy ilyen vízágyú, mert annyi víz nincs. Sajnos, ilyen szórófej sincs. Az a fúvóka, amelyik 50 m sugárban egyenletesen öntöz, legalább 1200 l vizet fogyaszt percenként, mimközben a szivattyú 9 bar nyomással szállítja a vizet. Nos, ma Magyarországon nem ismerek olyan sportpályát, ahol percenként 1200 liter víz a rendelkezésre állna. Gyanítom, sokáig nem is lesz ilyen. Ez az átlagos mennyiség öt-hatszorosa. Ennyi víz mozgatásához hatalmas csövek, embernagyságú szivattyú és gyermekcsukló átmérőjű villamos tápkábelek kellenek.
Vagyis ez az elvárás nem teljesülhet, de nem is kell, mert a pályákon alkalmazott szórófejek legtöbbje olyan kis méretű, hogy nem zavarja a játékot.

A 4. elvárás csalóka. Azok a rendszerek, amelyek feltűnően olcsók, általában rosszak. Persze van erre egy mondás, ami az olcsó húsról szól... Minden szava igaz. Mitől tud igazán olcsó lenni egy öntözőrendszer? A gyártók közötti árverseny legfeljebb 10 % eltérést indokol, ennél több ebben nincs. Ha kevesebb alkatrészt építenek be, az csökkenti az árat, éppúgy, mint az alulméretezett vagy a rossz minőségű szerelvények. Az alulméretezés mindig megbosszúlja magát, ha nem az átadáskor, akkor pár éven belül elromlanak a beépített eszközök, amelyek kijavítása sokkal többe kerül majd, mint az árkülönbözet volt, mivel a szerelvények java a föld alatt van. A feltűnően olcsó alkatrészek sajnos a használat során több energiát fogyasztanak, pazarlóbban működtethetőek, és ez szintén erodálja a vélt árelőnyt.

Az 5. igénypont jogosan merül fel, de az öntözés telepítői abból főznek, amit Amerikában legyártanak. Szerencsére a legtöbb gyártó könnyen kezelhető készülékeket gyárt.

Egy rossz példa nyomában

Amiért billentyűzetet ragadtam, az egy a neten elérhető öntözőrendszer leírása, amelyet őseim szülőfalujában épített egy vállalkozás. Természetesen az nem baj, hogy nem Hunter rendszer épült ott, hiszen örülök, ha a község gyarapodik, de amikor megláttam a kiírást, elszomorodtam. 12 db 22 m szórási sugarú szórófejjel öntözik meg a sportpályát, ami pont a fele annak, ahány valóban szükséges az egyenletes öntözéshez.

Nézzük a mellékelt "tervrajzot":

Nézzük meg ennek a szórófej elrendezésnek a csapadékeloszlását (a képre kattintva letölthető pdf-ben a teljes rajz):

A kék szín különböző árnyalatai a vízborítás eltérő mértékét mutatja. Nyílván, minél homogénebbnek látjuk a kék színt, annál egyenletesebb az öntözés. A képen egy nagyon rossz öntözőrendszer képe rajzolódik ki. A kék szín árnyalatai jól mutatják az öntözés egyenletlenségét. A világoskék és a fehér szinnel jelölt területek, a sötétkék területekhez képest szinte nem kapnak vizet. Amennyiben a megrendelőt erről nem értesítették, és abban a tudatban rendelték meg az öntözőrendszer kiépítését, hogy megoldódnak az öntözési problémáik, akkor átverték őket, de nagyon. Ha tudatában voltak a kompromisszumnak, akkor csak magukat csapták be.

Mellékelném egy 24 szórófejes rendszer csapadékeloszlását is (a képre kattintva letölthető pdf-ben a teljes rajz):

Természetesen itt is látni árnyalatbeli különbségeket a kék színben, de sokkal kisebbek az eltérések. Tévedés lenne azt állítani, hogy teljesen egyenletes tud lenni egy öntözés. Vannak mérőszámok, amelyekkel minősíthetjük a rendszerünket, de törekedni kell a lehető legjobb eredményre (még az eső sem esik egyenletesen, megmérték...).
Miért baj, ha egyenetlen az öntözés?

Az egyenetlen öntözéssel számtalan bajt és gondot vesz a felhasználó a nyakába

  • a szárazabb foltok miatt meg kell növelni az öntözés időtartamát, így óhatatlanul túlöntözzük a többi területet. Amennyiben nagy az egyenlőtlenség foka, úgy az elméleti vízigénynek a többszörösét kell ahhoz kiöntözni, hogy a legszárazabb részek is zöldek maradjanak
  • hosszabban üzemel az öntözés (ez néhol akadályokba ütközik, pl.: strand), tovább jár a szivattyú (nagyobb áramfogyasztás)
  • nem lesz egyenletes a gyep minősége, a túlöntözött részeken mohásodik, a száraz területeken gyomosodik
  • a műtrágyázás nem hasznosul kellőképpen, komoly pénzkidobás
  • nagyobb gyepápolási költségek lesznek
  • rossz lesz játszani rajta, a focisták állandóan panaszkodnak majd
  • a szükséges vízmennyiség többszörösét elöntözhetik, és a víz pénzbe kerül, egyre többe
  • végezetül: nem lesz szép a gyep

Egy ennyire egyenetlen öntözés esetén kijelenthető, hogy minden jóindulat, költség és erőfeszítés ellenére SOHASEM lesz szép, egészséges, homogén és erős gyep a labdarúgó pályán.

Összefoglalás

Akinek korlátozott mennyiségben áll a víz rendelkezésére, annak törekedni kell arra, hogy minél hatékonyabban használja fel azt a keveset. Ehhez a lehető legegyenletesebb öntözőrendszerre van szükség. Egy pazarló, egyenetlen rendszer működtetése már középtávon is veszteséget okoz a felhasználónak. Legyenek óvatosak! Kérjenek több ajánlatot. Az átlagtól jelentősen eltérő ajánlat mindig gyanús.
Ne dőljenek be a hangzatos ígéreteknek, ez egy olyan szakma, ahol a fizika törvényei működnek.
Kérjenek tanácsot, ingyen van.
És jó ha tudják, amennyiben tudomásukkal rendelnek meg rossz öntözést, csak maguknak okoznak gondot, a lelkiismeretlen telepítő (mert egy igazi szakember ilyen rendszer megépítését visszautasítja) nem lesz ott egy fél év múlva már.

Hordós László Gergely